Prológus

*_Hát itt is van. Az első időpontot lekéstem, a másodiknál meg
hamarabb van, de remélem tetszeni fog. _*

Jó olvasást!

*A nagynénémmel,
Cameronnal éltem, egy gyönyörű házban, New York-ban. Ő jelentette nekem a
családot. Rajta kívül senkim nem volt a szüleim hat éves koromban haltak meg.
Mind a ketten vegyészek voltak, és egy elrontott kísérlet következtében,
tűzvészben vesztették életüket (legalábbis 15 éves koromig azt hittem). Egyszer
egy vitába keveredtem Cammel...*

*- Mondtam már, hogy ne
turkálj a cuccaim közt! - zsörtölődött.*

*- Én csak kerestem
valamit.*

- Mit? - érdeklődött.

*- Nem tudom... -
sütöttem le a szemem, miközben egy labornaplót, és egy magnófelvételt
szorongattam a kezemben, a hátam mögött, hogy észre ne vegye. A könyvespolc
fiókjában találtam, egy csomó papír alatt.*

*- Lana, már
megbeszéltük, hogy nincs itt semmi ami a szüleidhez köthető! A ruhák és
ékszerek el lettek adva, minden más pedig költözésnél elkeveredett...*

*- Akkor ez mi? -
rántottam ki hátam mögül, a két tárgyat. Először lefagyott. Szinte hallani
lehetett, ahogy kattog az agya.*

*- Megtaláltad? Miért
kutakodtál a cuccaim közt? - mondta végül.*

*- Tudtommal ez nem a
tiéd, hanem anyáé! - lengettem meg az ütött kopott könyvecskét.*

*- Lana... - lépett párat
felém, mire feltettem a kezem, jelezve, hogy maradjon egyhelyben.*

*- Egész idáig
hazudtál! Mégis mi ez? Mik ezek a képletek, és a hangfelvétel? Miért titkoltad
eddig? Mi ez az egész.*

*- Lan... a szüleid nem
egészen úgy haltak meg, amiről tudsz... tény, hogy a munkájuk okozta a vesztüket,
de nem történt, semmiféle baleset, vagy tűzvész, mármint nem történt baleset... -
a szemébe egy könnycsepp szökött, de azonnal visszapislogta. Lassan leült az
ágyára, és mesélni kezdett...*

*- Azokban az időken
nem ment minden elég simán... a nővéreméknek, anyukádéknak, rettentő sok
tartozásuk és nem rendezett hitelük volt... a lakásra, meg mindenre. Emiatt elég
bizonytalan volt, a megélhetésetek, persze ebből te semmit nem vettél észre,
mert úgy titkolták előled, ahogy csak tudták. Mivel szükség volt a pénzre,
bizonyos "NAGY" embereknek készítettek mindenféle "szereket", elég nagy
összegekért.*

*- Drogokat? -
kerekedett el a szemem.*

*- Igen. - bólintott
erőtlenül. Nem hittem a fülemnek, hogy a szüleim, akik mindig tiszta előélettel
dicsekedhettek, mindenféle kábítószert csináltak drogbáróknak. Ebben a
pillanatban olyan távolinak éreztem magam, mindentől, az élettől, a családomtól,
a valóságtól... csak némán, előre görnyedve ültem nagynéném mellet. Nem szólaltam
meg, csak a földet szuggeráltam, hátha azzal többet is megtudok. Cam megsimította
a hátam, nagyot sóhajtott, majd folytatta a mesét.*

*- Az intézmény
laborjában készítették el, ezeket a... dolgokat, de egy idő után kis híja volt,
hogy észrevétlenül ténykedjenek... Le akartak állni a gyártással, de a "NAGY"
emberek nem engedték nekik. Végül mégis megtették, mert úgy gondolták, inkább
kérnek kölcsön, minthogy abban a tudatban nőj fel, hogy a szüleid bűnözők. Nem
akarták, hogy egész gyerekkorodat azzal töltsd el, hogy börtönlátogatásokra
mész. Aztán... - kezdett bele a következő mondatba, de félbehagyta. Tudtam mit
akart mondani. Összeszorult a szívem, a torkomban gombóc keletkezet, és
éreztem, ahogy egy könnycsepp gyorsan, néha meg-megállva, végig gördül az arcomon.
Megszorítottam Cam kezét, jelezve, hogy nem szükséges folytatnia a mondatot.*

*- A cég azt hitte,
hogy a tűz valami nem eléggé ellenőrzött berendezés miatt történt, ezért
ragaszkodtak hozzá, hogy a havi fizetésüket továbbra is utalják. Nyitottam
neked egy számlát, amit 3 év múlva, vagyis 18 éves korodban kezdhetsz
használni. Havonta 400 ezer forint megy a számládra, vagyis egy évben kicsit kevesebb,
mint 5 milliót kapsz. Emiatt kicsit megkönnyebbültem, hisz tudtam, hogy akkor a
jövőben nem kell majd nélkülöznöd, vagy nem szükséges kimerültségig gürizned,
hogy teljen lakbérre, kajára, satöbbire.*

*- Jelenleg mennyi van
rajta?*

*- Hát 9 éve tart,
vagyis... sok.*

*- Pontosabban?
- Ha lesz kedved, kiszámolod. Az a füzet valóban Jennáé... - folytatta. (Ez volt anyu
neve.) - Ebbe a naplóba jegyzett fel mindent a szerek elkészítésével
kapcsolatban. Egy átlagembernek, csak egy nagy rakás halandzsa, de egy
kémikusnak sok mindent mond. Ha a cég kezébe jut, megvonják a pénzt, és börtönbe
juttatnak tettestársként. - magyarázta.*

*- Miért, te is segítettél,
azt hittem nem értesz a kémiához...*

*- Nem értek, viszont
kilenc évig őriztem a bizonyítékokat.*

*- Várj... kettőnket
miért nem gyilkoltak meg?*

*- Mert a szüleid
titkoltak minket... abban az időben sokat aludtál nálam... emlékszel? A játékaid is
itt, meg a nagyinál voltak... A gyilkosok, nem is tudták, hogy mi létezünk.*

*- Cameron... kérdezhetek
valamit? - pásztáztam még most is a földet.*

- Persze.

*- Kik voltak azok,
akik a vesztüket okozták? - emeltem tekintetem a nőre.*

*- Miért érdekel? -
kíváncsiskodott*

- Meg akarom ölni őket